A halál nem érdem szerint jön. Csak jön. Egy bizonyos prédikációig azt hittem, hogy ez Isten műve, hisz már hallottuk ezerszer: "Isten útjai kifürkészhetetlenek." Aztán elmondták, mégsem Isten találmánya ez a dolog. Mert miért is hozná létre a halált, ami elpusztítja azt, amit ő szeretettel teremtett meg?
Mert a Biblia szerint minket az Ő saját képére formált, és szeretettel adta át, kis kérés ellenében, a nagybetűs Szépet - a Paradicsomot. Persze gyarló az ember, ellent mondott és így az Ördög mindennapi tetteit magunkon kell most már viselni. Mert, mint ahogy Isten is velünk van, az Ördög is itt van - nem hiába emlegetjük Őt is mondatainkban, miszerint sosem alszik és a részletekben lakik.
Olyan kicsi és észrevehetetlen részletekben, amiken lehet, hogy a jövőnk múlik. Lehet egy pillanat, amikor például rágyújtunk az első szál cigarettára, majd ennek következtében 30 év múlva tüdőrákban halunk meg. Vagy akár egy pohárka alkoholban, ami jó kezdete lesz egy alkoholizmusnak. De egy füves cigiben is lehet, hogy aztán keményebbre váltsunk. Lehet akár a mindennapi joghurtunkban is elbújva egy E234-es szám mögé. Felveheti a stressz álarcát és idegbeteggé tehet minket, ezzel pedig megmérgezve mindent bennünk. És van, amikor csak ránk bök egy másik pillanatban, és ennyi.
Nem kell hozzá semmi különös anyag.
Áll és vár, türelmesen, a kaján vigyorral az arcán akár 30 évig, 1 évig, 17 évig, korra, nemre, akármire való tekintet nélkül, és elvisz.
Én így képzelem el ezt a fajta csúnya halált. Tudom, hogy lehet megváltás is, de olyan, hogy Jóságos Ördög, nincsen...
A kamasz gyerek a jövőben csak azt látja, hogy lesz egy Hondája majd, és klassz munkahelye. Egy jóképű vagy csinos herceg vagy hercegnő lesz a párja, és boldogan élnek míg meg nem hallnak. Ökörködik, lázad, röhög és sír. Aztán jön a fősuli/egyetem vagy rögvest a munka és a régi álomképek valóságossá kezdenek halványulni - használt kocsi, munkahely (akármilyen is), partnerrel egy albérletben. De még mindig nem adja fel, miért is tenné, lehet minden jobb és szebb is, a használt kocsi helyett majd vesz egy újabbat, a munkahelye lehet ennél jobb is, és egyszer talán kis családjával saját házba költözhet majd...
Vicces és keserédes álmok, de egyikünk sem arról álmodozik, hogy rákos lesz...30 évesen.
Ha nem is volt közeli barátom, akkor is megdöbbentett a halála. Van egy történetem Vele,és már sokaknak elmeséltem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy halott ember emlékévé avanzsál.
De a kaján vigyor győzött...megint.
Nyugodj békében!
Remélem jó helyre kerültél.
