Nem is tudom, ... ez a szerelem dolog olyan bonyolult. Bonyult úgy önmaga is, de mi emberek meg pláne bonyolultá tudjuk tenni. Nem is kell hozzá mi, csak ... én.
Ad egy. Hallottam egy nagyon megnyugtató idézetet egyszer, miszerint plátói szerelem nem létezik, mivel a szerelem csak az, ha két ember kölcsönösen szerelmes egymásba. Így a dolog ugyan plátóti, de nem szerelem, én inkább vágyhalmaznak szoktam nevezni. Hogy mennyi ilyen vágyhalmazom volt már eddigi életem során, azt csak hosszas számolás után tudnám megmondani.
Ad kettő. Mindig nyígok, hogy bonyolult, mert "Jaj, nem tudom, most mit gondol róla. Olyan furán nézett, és olyan aranyosan köszönt, és ...jaj nem is tudom, most lehet, hogy ez jel volt?" Vagy "Ááááá....biztos utál, mert nem is nézett rám, meg olyan izé volt, meg...jajjajjajaj...!" Na igen, ezek félve félre mondott szavak, pillantások ...ezek teszik a szerelemet olyanná, amilyen, méghozzá izgalmassá, gyötrővé és szárnyalóvá. Mert egy - egy szótól magasabb lesz a vérnyomásunk, vagy egy - egy mondattól napokig gyötrődünk, és egy-egy félénk pillantásba burkolt kedves szótól szárnyalni tudunk. Mi lenne ezek nélkül a szerelem? Dialógus.
-Szia! Bejösz nekem.
-Te is nekem.
-Akkor együtt vagyunk?
-Igen.
Vagy:
-Szia! Bejösz nekem.
-Te nekem nem.
Hát ezért olyan vacakuljók ezek a gyötrelmes félmondatok, félpillantások, félszavak és félszszavak.
Ad három. Jelek. Ismerjük ugye a jól ismert kommunikációs sémát, miszerint van egy forrás, ami az adóvevőjén keresztül jeleket bocsát ki, és ezt egy másik kommunikáló a saját adóvevőjén át megkapja, majd ugyanezen sémán át válaszol. 'Asszem az én adóvevőmmel baj van. Túl érzékeny, és néha olyanokat gondol jelnek, ami nem is az, s nem is földiek...talán.
Mert el akarod te felejteni, de lépten-nyomon, szóban-hangban, égen-földön csak árad feléd a sok jel, és csak kapkodod a fejed, ...most akkor ne felejtsem el? Reménykedjek? Legyen egy mégnagyobb vágyhalmazom? Mert mostanság én ezen a ponton állok. Elfelejteném én, de mihelyst elhatározom magam,az égi Angyaloktól máris kapom az állati jeleket. Pólón. Kirakatban. Dalban. Tankönyvben. Játékban. Utcán. Gyerektől. Felnőttől.
Miért is panaszkodok én itt? Hisz nem is tudja, hogy létezem.
Neki is mehetne már egy - két jel...
