'Mi is az ember?' - tette fel ezt a kérdést egy régi kedves tanárom. '80% víz és 20% levegő? Nem,nem az, illetve nem csak az. Az ember érző lény, gondolatokkal és érzésekkel.'
És milyen igaz.
Két idegen nem képes egymást nem megítélni külső alapján, s sokaknak már itt el is dől a sorsuk, persze sajnos, mert sokan nem képesek a külsőn tovább lépni, mert buták. Egy ember megjelenése és arca csak egy dolog, mégis azt látjuk meg először, és elindíthat vagy gátolhat dolgokat, illetve a dolgok beteljesülését.
Én szeretem meglátni az embert az arc mögött. Szeretem azt, amikor rájövök, hogy vannak mögötte gondolatok, és vannak érzések, és van mögötte akarat és szándék, hogy mindezeket megossza veled és kíváncsiság, hogy a te gondolataidat és érzéseidet megtudja jelenről, múltról, mindenről. És ez miért is jó? Egyszerű. Ékes bizonyítéka ez ugyanis annak, hogy jó és érdemes ember vagy arra, hogy legyenek körülötted, hogy szeressenek, elfogadjanak, és bizalom rejlik bennük, hogy te is képes vagy rá és akarod is, hogy elfogadd és szeretsd őket. Ezért szeretek megismerni embereket. És sosem lehet megunni, mert mindig van valami új és szép, amit megoszt veled, és ennek EMBER csak örülj! Mert ez bizonyítja az, hogy szerethető vagy. Mint ember, mint barát, mint akármi, de jó vagy. És ha ezt valaki nem képes megtenni, vagy nem képes kiváltani másokból, ...az az ember nem is ember, talán. Csak egy magányos valami. Ezért szeretném megrázni néha a földet, és elkiáltani magam: 'Ember! Örülj, hogy van testvéred, apád és anyád, barátod és szerelmed, mert ezért vagy jó.'
Jó lenne, ha sok embernek egyszer eszébe jutna, és megvilágosodna. Úgy történne meg, mint egy Villámcsapás.
P.S.: ...és ne hagyd,hogy a mai világban oly divatos szemlélet, a külcsín dícsérete önbizalmad megszegje, mert ...nem vagyunk ugyan mind véknyak és gyönyörűek, de értékekre érdemes ember csak az, aki nem teszi kirakatba lelkét, hanem csak az érdemes embernek mutatja azt meg.
