Van az a pillanat, amikor eldönti valaki, hogy most már azért is utálni fog mindenkit, aki olyan, meg ilyen, és aki azt mondja, hogy ...
Van az a pillanat, amikor kinevetsz embereket titkon, vagy épp sírsz miattuk, mert olyan, vagy mert ilyen, vagy mert azt mondja, hogy...
Van az a pillanat, amikor kicsafarod a szíved is, a lelked is, megfürdesz a tócsában, s elindulsz vizesen a téli éjszakában, megfázol, s van utána egy pillanat, amikor meggyógyulsz.
Van az a pillanat, amikor csak nézel ki a fejedből csendesen, de belül iszonyú nagy a zaj, s legszívesebben talán elkiabálnád magad, hogy "Állj!..." - de nem teszed.
Van az a pillanat, amikor rágondolsz, és meg is jelenik.
Van az a pillanat, mikor megfogan, majd meghal egy gondolat, s vele együtt egy élet is.
Van az a pillanat, amikor ráismersz, mennyire is szeretnek téged emberek, és hogy te mennyire szereted őket. Vannak aztán pillanatok, amikor azt kívánod, bár ne tudnál szeretni ennyire...de mégis megteszed.
Pillanatok szövik át életünket, nevezhetjük egy másodpercnek, egy órának, fél évnek, de mindennek a kezdete csak egy pillanat volt, és lesz is.
Akkor nem ismered fel.
Majd csak később.
Jóval később.
